Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. április 30.
Ezen a napon történt:
-
Országgyűlési felszólalás
1991. április 30. -
Paloznaki faluház felavatása
1993. április 30.
Varsói Szerződés feloszlatása
1990. június 7-én, alig több mint két héttel a kormány hivatalba lépése után ült össze a moszkvai Kremlben a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. Az ülés elnöki tisztét – a rotáció szerint – a magyar miniszterelnöknek kellett ellátnia, aki Göncz Árpád és Für Lajos társaságában utazott Moszkvába. Itt tette meg javaslatát a Varsói Szerződés felbontására. A magyar delegáció tagja volt még Somogyi Ferenc külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár és Szokai Imre h. államtitkár, Borits László altábornagy, vezérkari főnök és Györke József nagykövet.
A szovjet delegációt Gorbacsov elnök vezette, tagja volt Rizskov miniszterelnök, Sevardnadze külügyminiszter, Jakovlev, a Legfelső Tanács tagja és Jazov hadügyminiszter. Bulgária küldöttségét Mladenov elnök és Lukanov miniszterelnök vezette, az NDK-ból de Mezier miniszterelnök és Sabina B. Pohl, a Népi Kamara elnöke, Lengyelország delegációja élén Jaruzelski és Mazowiecki miniszterelnök állt, Romániából Iliescu és Petre Roman érkezett, a Cseh és Szlovák Köztársaságot Václav Havel államfő és Marian Calfa miniszterelnök képviselte.
"1956-ban Nagy Imre forradalmi kormánya határozott döntést hozott Magyarország kilépéséről a Varsói Szerződésből, ami akkor egyoldalú deklaráció volt. Mára – és ebben egyetértés van köztünk – a Varsói Szerződés, mint az európai szembenállás egyik maradványa, felülvizsgálatra szorul. A jelenlegi körülmények között értelmét veszíti a szerződés katonai szervezete, amely felfogásunk szerint mellőzhetővé válik a jövőben és fokozatos, 1991 végéig történő felszámolása is kívánatos lehet. Természetesen ez egyeztetett tárgyalások, erőfeszítések eredménye kell hogy legyen, s ebben a folyamatban nem lenne célszerű senki részéről egyoldalú lépéseket tenni. Meggyőződésünk szerint erőfeszítéseinket nem e szervezet reformálgatására kellene fordítani – amely évek óta semmilyen érdemi eredményt nem hozott –, hanem az új, közös európai biztonsági és együttműködési struktúra létrehozására, illetve a VSZ ehhez való illesztésére. A Magyar Köztársaságban uralkodó felfogás szerint ugyanis biztonságunkat az európai és a regionális együttműködésre, nem pedig a katonai-politikai szövetségek erőegyensúlyára, vetélkedésére kell építeni. Nem kevesebb, hanem több biztonságot akarunk. Nemcsak Kelet-Európa, hanem egész Európa szövetségese akarunk lenni.
A Magyar Köztársaság részéről tárgyalásokat kezdeményezünk a Varsói Szerződés jellegének, funkciójának és tevékenységének felülvizsgálatáról, különös tekintettel a kollektív európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozásának és az ahhoz való illeszkedés feladatára. Addig is, amíg ezek a tárgyalások eredményre vezetnek, számba kellene venni azokat az elemeket a VSZ gyakorlatából, amelyek sértik a tagállamok szuverenitását, és ezeket hatályon kívül kell helyezni. A magunk részéről vissza kívánjuk szerezni szuverén rendelkezésünket a Magyar Honvédség felett; ebben az irányban parlamentünk már megtette az első lépéseket. A magyar szuverenitás visszaállítása ugyanakkor nem jelenti kapcsolataink egyoldalú feladását a Varsói Szerződés tagállamaival. Konkrét javaslataink megfogalmazásánál természetesen abból fogunk kiindulni, hogy se a Magyar Köztársaság, se a vele szövetséges államok, így a Szovjetunió biztonsága ne csökkenjen, köztünk az együttműködés harmonikusan fejlődjék, csakúgy mint Európa többi államával. Elképzeléseink megvalósításának előmozdítása során összhangra törekszünk az összeurópai folyamatokban zajló és soron következő lépésekkel. Ki kell iktatni a konfrontáció elemeit is a VSZ-ből."
(Forrás: Modell és Valóság II.)
