Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. május 10.
Ezen a napon történt:
-
A Belügyminisztérium jelentőségéről
1992. május 10.
Oberfrank Ferenc beszéde (2013)
Oberfrank Ferenc beszéde, amely elhangzott 2013. december 12-én a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben
Tisztelt Klára Asszony és Antall Család, Dalma Asszony és Emlékezők!
Éppen ma húsz éve, hogy Antall József szíve megszűnt dobogni. A hír akkor érkezett, amikor a Magyar Piarista Diákszövetségbe tömörülő öregdiáktársai a gyógyulásáért, szenvedései enyhüléséért mondandó szentmisére indultak a Duna parti Piarista kápolnába, ami így érte hálát adó gyászszertartássá lett. Az emlékezetes temetési nap is innen indult az érte mondott gyászmisével. Ez mutatja, hogy a politikai közélet ismerte és elismerte azelső szabadon megválasztott miniszterelnök kötődését a piarista nagycsaládhoz, mindenekelőtt az iskolához, tanáraihoz és a diáktársaihoz.
Az, hogy most itt a Magyar Piarista Diákszövetség elnöke beszélhet, mutatja, hogy ez megragadt a magyar közélet legkiválóbbjainak emlékezetében. De mi is lehet az, amitől ez jelentőséget kap a közösség, a nemzet számára?
Biztosan azért, mert felhívja a figyelmet a család mellett az iskola meghatározó jelentőségére és felelősségére valamennyiünk sorsában. Azokéban is, ahol ez rejtve marad, de kiváltképp azokéban, akik kiemelt feladatot kapnak a közösség, a nemzet életében. Megmutatkozik, hogy mekkora szellemi-intellektuális, emberi és erkölcsi erőforráshoz juttathat bennünket egész életünkre. Alighanem mindenki, legalábbis minden kiemelkedő személyiség megértéséhez szükséges annak ismerete, hogy kik nevelték, tanították, kikkel nőtt fel.
Antall József életében és sorsában ennek megismerése ahhoz is közelebb segít minket, hogy megértsük a politika és az erkölcs sokat vitatott kapcsolatát is.
Bizonyára sok más magyar iskola is kiváló diákokkal büszkélkedhet, de a történelmi piarista diákválogatott magáért beszél: Széchenyi, Kossuth, Deák, Perczel, Klapka, több aradi vértanú, Andrássy Gyula, Baross Gábor, Trefort Ágoston, Teleki Pál, Bibó István, valamint Semmelweis, Eötvös Loránd, Puskás Tivadar, Zipernovszky Károly, Stein Aurél, a Nobel díjas Hevesy és Oláh György, Katona, Madách, Petőfi, Vörösmarty, Ady, Krúdy, Juhász Gyula, Pilinszky János, hogy csak a holtak közül szemelgessünk.
A névsor minden hazafit, akármilyen politikai értékrendet is vall, meggyőzhet arról, hogy a piarista iskola megbecsülendő, nemzeti kincs.
Tudta ezt Antall József is, aki bízott és épített a piarista iskola növendékeire kormánya tagjai és közvetlen munkatársai kiválasztásakor is. Számos nevet megemlíthetnék, de a legméltóbb, ha Mádl Ferencét említem meg.
A rendszerváltozás körül sokan azt gondoltuk, hogy a politikának
az erkölcs alárendeltségébe kell kerülnie. Nem volt reális várakozás. Ez nem volt így soha és sehol, de mindig igyekeztek ezt a látszatot kelteni. Antall József megvetette a képmutatást. Tudta, hogy a politikai cselekvést elsősorban nem erkölcsi megfontolások határozzák meg, de azt is, hogy a megítélését viszont igen.
Ezért senki sem nélkülözheti a lelkiismeretet, amit – tanárainktól tudjuk – iskolázni kell. Ő ezt haláláig gyakorolta. Családja tagjai, legközelebbi barátai tanúsíthatják, hogy mennyire megviselték az árulások, a kicsinyességek, és hogy mindig feltette a kérdést magának is: hol tévedtem, miben hibáztam én?!
Antall Józsefet a Teremtő megkímélte a politikai vereségtől, s bár nem tudjuk mi lett volna, ha velünk marad, azt tudjuk, hogy a politikai vereség nem mindig jár együtt erkölcsi vereséggel, sőt az emberi történelem sok példája arra tanít, hogy éppen a politikai vereség lehetőségének, a kamikáze szerepnek a vállalása vezet másképp el nem érhető erkölcsi magaslatra.
Antall József hűséges volt hozzánk, mi is hűséggel tartozunk Neki. Minden évben itt vagyunk ezen az évfordulón. Volt, amikor sokan, volt, amikor kevesen, de mi mindig. Megbecsült társaink az emlékezésben az Antall József Baráti Társaság tagjai, de minden jóakaratú embert idevárunk. Ebben az évben örvendetes, hogy ilyen szép számmal gyűltünk egybe.
Magunkat becsüljük meg, ha olyan nagyjainkat, mint Antall József megbecsüljük! Vigyék el ennek hírét mindenkihez!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Oberfarnk Ferenc
